Köszöntő....helyett
Kiskakas az óljában lépked peckesen ,
a tyúkok meg tojnak rá,horkolnak csendesen.
Hörög a kiskakas,botorkál a kertben,
nem ő ment el most,hangja nincs egy szem sem.
Dobbant a tarajos ! (Szóltam imént, csendes)
Tyúkokkal nem hálok, ma inkább rókázok.
Megállt a ganajon s körbenézett,
Sötét van , nem lát teremtett lelket.
"Ma se lesz semmi", gondolta mérgesen,
Dühében rottyantott, nem éppen csendesen.
Hajnalban horkantott, próbálgatta szárnyát,
Kacsintott a lónak, mutassa hátsóját.
"Megduglak kis Pejkó !" - lázasan hörögte,
A disznó meg röhögött - "Csődör az Teeee !".
Szárnya szegtelen, tolla borzolva,
Mellét domborítva kocogott az ólba.
Nem látták a tyúkok, hogy mi történt kint,
Mögéjük osont és meghágta mind.
El is pilledt a sok dugdosásba,
körülnézett, mi lesz vacsorára.
A rémület már nem ülhetett ki arcára,
Heréje került pörköltként a tálra.
Tovább a pixelhalmazokhoz...
Tovább az elmeroggyanatokhoz...